Mikroműanyagok

A napfény UV-sugarai azonban felszakítják a stabil kötéseket, és így a vizekben (folyókban, tavakban, óceánokban) és a szárazföldi természetben (erdőkben, mezőkön) található műanyag egyre kisebb részecskékre esik szét. Ebből pedig három fő probléma következik: egyrészt a sérült, kémiailag megbontott szerkezet miatt megszűnik a műanyag stabilitása, és a gyártásához felhasznált összetevők – pl. az anyag lágyításához használt ftalátok, vagy bizonyos égésgátlók – felszabadulnak és a környezetbe – a vízbe, a talajba – kerülnek. Innen pedig bekerülnek a táplálékláncba vagy az ivóvíz-bázisokba, végső soron pedig az emberi szervezetbe. Másrészt, ezek a kémiailag sérült, megbontott szerkezetek mágnesként vonzzák magukhoz a vizekben és a talajban található egyéb szennyeződéseket, veszélyes anyagokat, melyekkel reakcióba lépnek, megkötik azokat. Így esetenként még veszélyesebb anyagok jönnek létre. Harmadrészt pedig a méretet kell kiemelnünk: ezek az apró méretű műanyagrészecskék könnyen, sokszor észrevétlenül elfogyaszthatók az állatok – pl. kagylók, halak, vagy a szárazföldi állatok – által. Vagyis az aprózódás oda vezet, hogy méreténél fogva a mikroműanyag részecskék bekerülnek a táplálékláncba, kémiailag sérült összetételüknél fogva pedig már önmagukban is, de gyakran egyéb szennyeződést megkötve még inkább károsító hatást fejthetnek ki az élőlényekben.

Mit is értünk mikroműanyagon?

Ma, amikor mikroműanyagról beszélünk, akkor nem a hivatalos, mikromérettartományba tartozó műanyag-részecskékek értjük, hanem az általában 5mm-nél kisebb részecskéket.

(A mikrométer a milliméter ezredrésze. Például egy hajszál nagyjából 0,1 milliméter, vagyis 100 mikrométer. 1 és 10 mikrométer mérettartományba esnek általában a baktériumok, vagy az emberi vér egyik összetevője, a vörösvértest (azért nem vörösvérsejt, mert nincs sejtmagja), vagy például a pókháló szála. Ha ugrunk még egy mérettartományt, akkor eljutunk a mikrométer ezredét jelentő nanométerhez. Ebbe a nagyon apró mérettartományba tartoznak a vírusok.)

Mikroműanyag-részecskék például a kozmetikumokban található, apró, radírozó gyöngyök, vagy egyéb, apró, az 5mm-t meg nem haladó műanyag termékalkatrészek. De, mint láttuk, nagyobb műanyagokból, pl. PET-palackokból is képződhetnek mikroműanyagok az UV-fény hatására.

A tudomány egyre több olyan felfedezést tesz, melynek eredményéből világossá válik, hogy ezek az apró műanyagok az emberi szervezetbe jutva milyen egészségügyi problémákat okoznak. Ezért az EU Zöld Megegyezés és ennek alapján a második Körforgásos Gazdaság Cselekvési Terv azt a célt tűzte ki, hogy a jövőben minél kevesebb mikroműanyag kerüljön ki a természetbe.

A legtöbb mikroműanyag autógumik kopásának eredményeként, vagy a természetbe kerülő nagyobb műanyag tárgyak aprózódásaként kerül a talajba, a vizekbe.

A kutatások ugyanakkor azt is vizsgálják, mennyi mikroműanyag kerül a vizekbe a műszálas ruháink mosása után, a mosógépeinkből.

Az APPLiA Europe több ilyen kutatásban is részt vesz jelenleg, itt olvashatnak ezekről részleteket.

Mivel a jogalkotó célul tűzte ki egy olyan szabályozás megalkotását, mely előírja a gyártók számára a mikroműanyagok szennyvízbe jutásának megakadályozását a mosás során, vagyis egy, a mosógépbe épített szűrő kötelező alkalmazását, a gyártók már dolgoznak a szűrőfejlesztésen. Van olyan gyártó, mely már jelenleg is ellátja mosógépeit mikroműanyag-szűrővel, sőt, a technológiát szabadfelhasználásúvá is tették. Más gyártók a mosógép kifolyásához felszerelhető szűrőt ajánlanak jelenleg a fogyasztóiknak.

A tervezett szabályozás várhatóan 2025-ben léphet majd hatályba.

A mikroműanyagokról Mészáros Fanni, az APPLiA Magyarország cégvezetője ebben az interjúban beszélgetett Érczfalvi Andrással, a Trend FM műsorvezetőjével.