Új energiacímke 2025

Július elsejétől új energiacímkékkel találkozhatunk a háztartási szárítógépeken. Ezen a címkén már nem lesznek A +, ++ és +++ energiaosztályok; a leghatékonyabb kategória az A energiaosztály lesz. Ha valaki március 1. és június 30. között vásárol szárítógépet, akkor a „régi” címke mellé az újat is megkapja a gép csomagolásában.

A jogalkotó célja, hogy a 2020 – 2040 közötti időszakban csökkenjen a szárítógépekhez kapcsolódó energiafogyasztás. Az energiacímke-szabályozás mellett a szárítógépekre vonatkozó ún. ekodizájn-szabályozás is változik. Július 1-től csak hőszivattyús szárítógépeket lehet majd a piacra helyezni. De fontos azt is tudni, hogy az ezen dátum előtt piacra helyezett készülékek a határidőt követően is eladhatók.

Az új szabálycsomagtól – vagyis a szigorodó ekodizájn- és az energiacímke-szabályozástól – a jogalkotó uniós szinten 15TWh energia megtakarítását várja 2020 és 2040 között. Ez két és félszer annyi, mint Málta teljes éves energiafelhasználása.

Miben lesz új a címke?

Az új energiacímke legfontosabb jellemzője a szárítógépek esetén is az lesz, hogy eltűnnek a +-ok az osztályozás tetejéről, és az A osztály mutatja majd a legmagasabb hatékonyságot. Ezen túl az alábbi újdonságokkal találkozhatunk:

• az energiafogyasztás értéke 100 szárítási ciklus átlagában meghatározva;
• a készülék hangossága (vagyis az A-súlyozott hangnyomásszintje);
• az eco-programon betehető ruhát tömege;
• az eco-program egy szárítási ciklusának időtartama;
• a kondenzációs hatékonysági osztály; valamint
• a QR-kód, melynek segítségével eljuthatunk a készülék termékismertető adatlapjához, melynek segítségével további technikai paramétereket is megismerhetünk a készülékről.

Szárítógép-technológiák

Létezik nem kondenzációs technológiával működő szárítógép is? Nos, a kérdés egy icipicit összetettebb ennél. Nézzük meg, hogyan is alakult a szárítógépek evolúciója.

Az 1920-as években J. Ross Moore feltaláló volt az, aki kidolgozta a gépi ruhaszárítás módját. Megunta ugyanis, hogy nehezen száradnak a kiteregetett ruhák, főleg télen. Első lépésként egy „szekrényt” épített a száradó ruháknak. Majd ebbe helyezett el egy tűzhelyet. A fűtött ruhaszárító szekrény azonban még mindig lassan szárította meg a ruhákat; a gyorsítás érdekében készített nekik egy forgó, sok lyukkal ellátott dobot. A dobba tett ruhákra pedig egy ventilátorral fújta a fűtőbetét által előállított meleg levegőt. Az ilyen ipari készülékek a II. világháborúig csak mosószalonokban, mosodákban voltak használhatóak terjedelmes méretük miatt.

Az 1950-es és 60-as években kezdtek el a háztartásban is használható méretű készülékeket tervezni és gyártani. Ezek az ún. légkivezetéses szárítógépek voltak. Úgy működtek, hogy a készülékbe beszívott levegőt az elektromos fűtőtestre vezették, ahol az felforrósodott. A forró levegőt egy légcsatornában ráirányították a forgódobban lévő ruhákra. Az így bevezetett forró levegő felvette a nedvességet az anyagból. A dobból egy ventilátor segítségével a párás levegőt a készülékből a szabadba (más helyiségbe) vezették. A technológia egyébként még ma is létezik; erről tanúskodik az, hogy az új szabályozás is tartalmaz olyan energiacímkét, mely légkivezetéses szárítógépekre vonatkozik. Azonban ma már nem ez a legjellemzőbb, leghatékonyabb technológia. Hátránya, hogy sok energiát igényel, továbbá, ha a lakásba engedi ki a párás levegőt, penészedést okozhat.

Ma a gyártók jellemzően kétféle típusról beszélnek: a kondenzációs és a hőszivattyús technológiáról. Ezek az elnevezések azonban nem pontosak így, hiszen valójában mindkét technológia kondenzációs megoldás. Vagyis mindkét típusú szárítógépnél a ruhákból kivont nedvesség kondenzálódik, lecsapódik a gépben. Vagy egy kihúzható tartályban gyűjti a masina a vizet, és ezt nekünk kell ürítenünk, vagy a víz bevezetésre kerül egy lefolyócsövön át a csatornarendszerbe. A különbség tehát nem itt van. A szárításhoz szükséges meleg előállításában találjuk a lényeges különbséget.

Az egyik készülékcsoport esetén (ezeket szokás kondenzációs szárítógépeknek hívni) a melegítést elektromos ellenállásfűtés alkalmazásával érjük el. A másik csoport esetén pedig hőszivattyút használunk. A hőszivattyú olyan kalorikus gép, amely arra szolgál, hogy alacsonyabb hőmérsékletű környezetből hőt vonjon el, és ezt a hőt elszállítsa egy magasabb hőmérsékletű környezetbe. Ezt egy speciális közeg, az ún. hűtőközeg keringetésével éri el. A hőszivattyú elvén működik otthonunkban több készülék is: pl. a légkondi és a hűtőgép. A hőszivattyú elvén működő szárítógépek energiafelhasználása megközelítőleg 40-50%-kal kevesebb, mint az elektromos fűtéssel rendelkező kondenzációs szárítóké. Így az üzemeltetés a kisebb áramfogyasztási költség miatt gazdaságosabb. Egy hátránya van, mégpedig az, hogy a hőszivattyús rendszer meleg levegőt csak kb. 20-25 perc múlva tud adni az elindítás után, így a szárítás hosszabb időt vesz igénybe.

Jogszabály:

Az (EU) 2023/2534 rendelete (a szárítógépekről; hatályos 2025. július 1., kettős címkekövetelmény hatályba lépése 2025. március 1.)

Az (EU) 2023/2533 rendelete a szárítógépek ekodizájn-szabályozásáról

További információ elérhető itt.