A kezdetek
A XXI. század elején az Európai Bizottság azt állapította meg, hogy az energiafogyasztó készülékek használata során keletkező környezetterhelés mértéke 80%-ban a terméktervezés során dől el: a terméktervezési fázis tehát a leginkább felelős azért, hogy mennyit fogyaszt például egy mosógép vagy egy hűtő. Ezért a Bizottság minimum környezetbarát tervezési követelményeket, azaz ekodizájn-szabályokat állapított meg, melyeket a gyártóknak kötelező betartaniuk a termékek tervezése és gyártása során.
Az Unióban először 2005-ben határozta meg a Bizottság az ekodizájn-szabályozás kereteit a 2005/32/EK irányelvben. Ezt a szabályozást 2009-ben felülvizsgálták, s új jogszabály, a 2009/125/EK számú keretirányelv lépett hatályba. Ennek megfelelően:
Környezetbarát tervezési követelményeket kellett megállapítani azon energiafogyasztó termékekre, melyek
- magas értékesítési és kereskedelmi volumennel jellemezhetők,
- jelentős környezeti hatást fejtenek ki,
- mely hatás javítására anélkül van lehetőség, hogy az túlzott költségekkel járna.
Az egyes termékekre vonatkozó szabályokat külön EU-rendeletek tárgyalják. A szabályozás párhuzamosan zajlik az energiacímke-szabályozással, hiszen ez utóbbi az ekodizájn-szabályokat egészíti ki (az energiaosztályok alapját képező technikai információk, pl. az összesített energiaindex – EEI – meghatározása az egyes ekodizájn-rendeletekben kerül lefektetésre). Az ekodizájn-szabályok állapítják meg azt, hogy egy adott készülék mennyi energiát fogyaszthat maximálisan.
